„A menhelyi kutyák többszörösen hálásak, önzetlenül szeretnek”

Mostantól rendszeresen bemutatjuk honlapunkon azokat a védenceinket, akik alapítványunknál találtak szerető otthonra, új gazdára, vagy fordult jobbra sorsuk. Ismerjétek meg Csibész és Bella történetét és ha tehetitek, támogassátok munkánkat!

Hohner Jusztináéknak mindig volt kutyájuk. Kertjükhöz a cicák mellett 14 éven át tartozott a
kiskutyájuk, Pötyi. A halála után egy évvel elkezdték érezni a kutyaugatás, a hazaváró hűséges
kutyapillantások hiányát.
„Semmiképpen nem szerettünk volna tenyésztőtől vásárolni, ezért elmentünk a közeli, siófoki
menhelyre. Annyi kikötésünk volt, hogy örökbe fogadni csak fiatal, kistestű kutyust szeretnénk.”

Az élet azonban úgy alakította, hogy már az első menhelyi sétáltatós napon két idősebb, nagytestű kutyust, Csibészt és Bellát kapta meg sétáltatásra Jusztina és 18 éves lánya, Zsófi. Közülük Csibész Zsófi számára szerelem volt az első látásra.

„Csibész már az első találkozáskor barátságos, bújós volt, csóválta a farkát, és ellenállhatatlan pillantásokat vetett ránk. Zsófi kérésére pár hét után el is hoztuk az otthonunkba, majd örökbe fogadtuk. Érezhetően egyre jobban ragaszkodott hozzánk, mégis úgy láttuk, szomorúság van a tekintetében. Arra gondoltunk, hiányozhat neki hajdani kenneltársa, Bella.”

Jusztináék elhatározták, Bellát is örökbefogadják Csibész mellé. A menhely munkatársai óvták őket attól, hogy elvigyék a másik nagytestű és szintén már idősebb kutyát is, mert mint elmondták, Bella az utóbbi időben kissé agresszív lett.

„Volt egy olyan érzésünk, hogy Csibész láttán Bella bizony ismét kezelhető kutyussá válik. És ez így is történt. Amikor először mentünk Belláért Csibésszel, szívszorító pillanatokat éltünk át. A két kutyus azt se tudta, mit csináljon örömében, amikor összetalálkoztak. Körülfutkosták, nyalogatták egymást. Akkor, ott biztossá vált, hogy Bellát is örökbe fogadjuk.”

Jusztina állítása szerint amikor már együtt futkosott az udvarukban a két kutya, érezték rajtuk azt a boldogságot, amit akkor él át egy állat, amikor sok szenvedés, megpróbáltatás után hazaérkezik.

„Mi már nem tudnánk Csibész és Bella nélkül élni. Rendszert vittek az életünkbe olyanok, mint egy-egy szeretetbomba. A menhelyi kutyusok örökbefogadásánál szerintünk nincs jobb döntés, mert ők többszörösen hálásak, önzetlenül szeretnek, hiszen mielőtt szerető gazdához kerülnek, megtapasztalják a poklot is.”