„A menhelyi kutyáktól annyi szeretetet, örömöt kaptam, amennyit talán embertől nem is.”
Noémi sokáig a tenyésztett kutyákra esküdött, saját bevallása szerint álmában sem gondolta, hogy valaha menhelyről fogad örökbe egy négylábút. Volt két kutyája, akik nagy harmóniában éltek egymással és a gazdájukkal is, de egy szomorú októberi napon az egyik kutya elpusztult. A másikra olyan depresszió tört rá, hogy enni sem akart. Akkor egyetlen megoldásként azt gondolta a család, hogy sürgősen társat kell találni mellé. Felvetődött az ötlet, hogy meg kellene nézni a Siófoki Állatvédő Alapítvány menhelyét.
„Sosem felejtem el. 2006. november 1-je volt, szakadt az eső. Mikor beléptem a menhely kapuján, eleredtek a könnyeim a sok sóvárgó szemű, gazdátlan kutya láttán. Mindjárt az első kennelben megpillantottam egy mamakutyát a kölykeivel, de akkor csak benyomást szerezni mentem a menhelyre. Azt viszont eldöntöttem, csak onnan érkezhet hozzánk a meglévő kutyám társa.” Noémi hamarosan visszament a menhelyre, és a korábban meglátott mamakutya egyik kislánykájával tért haza, akit Sábának nevezett el.
„Sába gyorsan beilleszkedett az új környezetbe, kutyapajtásával is nagyon jól kijöttek egymással, mert Sába a világ legkedvesebb kutyája volt. Amikor kutyatársa elpusztult, ő is szomorú lett, így ismét arra gondoltam, mellé is társat kell szereznem.”
Noémi elkezdte nézegetni a siófoki menhely honlapját, ahol meglátta Mazsit, a 6 éves cocker spánielt, aki első látásra a szívéhez nőtt. Elment megismerkedni vele Sábával együtt, és a két kutya rögtön ki is választotta egymást.
„Nagyon örültem, hogy Sába és Mazsi pillanatok alatt összebarátkoztak, de az öröm csak 3 évig tartott, mert Sába 9 évesen már artrózisban szenvedett. Mellette voltam az utolsó pillanatáig, ami rendkívül megviselt. Utána nem is akartam újabb kutyust. Mazsival elmentünk ketten külföldre, ahol ő volt az egyetlen támaszom.”
Hamarosan Mazsi is megbetegedett, de még az ő halála előtt Noémi a siófoki menhely honlapján nevet ajánlott 4 újszülött kutyusnak, akiből az egyik igen nagy hatással volt rá. Az akkor még névtelen kölyköket a mamájukkal együtt a szomszéd falu egy elhagyott telek félig bedőlt pincéjéből mentették ki az alapítvány munkatársai, ám sajnos a 7 kicsiből csak 4 élte meg, hogy odaérjen a segítség.
„Amikor Mazsit végül el kellett altatni, szörnyen összetörtem. A barátnőm néhány hét után biztatott, hogy úgy vessek véget a fájdalmamnak, hogy tárjam ki a lelkem egy másik kutyusnak. Én akkor azonnal tudtam, hogy az űrt csak az a kis menhelyi kölyök töltheti be, aki olyan nagy hatással volt rám. El is mentem érte.”
Cherry Noémi szerint nagy csibész, de rendkívüli energiával védi a házat, óriási szeretettel várja őt haza.
„Sajnos Cherryt allergia gyötri, és epilepsziás, de az, hogy őt és másik két társát onnan hoztam el, életem legjobb döntése volt. A siófoki állatvédők pedig amellett, hogy heroikus küzdelmet vívnak a náluk lévő négylábúakért, minden segítséget megadnak az örökbefogadóknak is. Én is folyamatosan számíthatok rájuk, még Cherry kezelésében is. A menhelyi kutyáktól pedig annyi szeretetet, örömöt kaptam az életemben, amennyit talán embertől nem is.”
Támogassa állatmentő munkánkat
Segíts renoválni a menhelyet!
A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.