Biankáéknál már 2 kutya él boldogan

Bianka 2016-ban járt először a siófoki menhelyen. Nem tervezte, hogy kutyát fogad örökbe, csak a barátnőjével szerették volna az ott élő állatok életét szebbé tenni egy kis sétáltatással.

Szüleivel akkor már volt egy közös kutyusuk, a 11 éves Annukka. Úgy gondolták, ő el sem tudna fogadni egy társat. Aztán az élet másként alakította a dolgokat.

„A sétáltatások alkalmával több kutyát is elvittünk néhány körre, de egyiknél sem éreztem azt, hogy őt haza kellene vinnem. Egy novemberi sétáltatós napon aztán a sors összehozott egy kedves kis kutyussal, Vilmával. Első látásra megfogott a ragaszkodó személyisége, és az, amilyen vidáman ugrabugrált körülöttem. Úgy mentem haza, hogy már erősen gondolkodtam, vajon beilleszthető-e a családunkba, mertszívem szerint azonnal hazavittem volna.” Bianka és a szülei felelős állattartóként nem ugrottak bele azonnal az örökbefogadásba, előbb tájékozódtak, utánaolvastak, mi várható egy menhelyről örökbefogadott kutya érkezésével.

„Izgultunk, hogy milyen változást hoz majd az örökbefogadás az öreg kutyánk életébe, milyen reakciók várhatók az új családtagtól, hogy tudjuk kezelni a felmerülő nehézségeket. Miután ezeket végiggondoltuk, elvittük egy közös sétára a két kutyát, ami nagyon jól sikerült. Ezt még pár összeszoktatós sétáltatás követte, majd a szüleimmel úgy döntöttünk, hazavisszük Vilmát, akit Mayának kereszteltünk át.” Bianka elmondása szerint Maya és Annukka hamar barátok lettek. Maya nagyon igyekezett alkalmazkodni Annukkához és az egész családhoz.

„Rendkívül összeszoktunk a kutyákkal, amikor Annukka 17 éves korában sajnos átkelt a szivárványhídon. Azonnal nem tudtunk elfogadni egy újabb négylábút, de amikor Lenke fotóját megláttuk a siófoki menhely Facebook-oldalán, éreztük, ő hozzánk kell, hogy tartozzon. Az első sétáltatása csak erősítette az elhatározásunkat. Hamar döntöttünk is, haza szeretnénk vinni őt, akit Szofinak kereszteltünk.” A két menhelyről örökbefogadott kutyus azóta rendkívül boldog a családnál. Mindketten nagyon ragaszkodók, igénylik a család közellétét. A nap fénypontja számukra, amikor nagy sétát tesznek együtt a Balaton-parton.

„Ennél jobb döntést nem hozhattunk volna, mint azt, hogy menhelyről fogadunk örökbe két kutyát is. Azon kívül, hogy a korábbi éhezéseik miatt eleinte nem lehetett a közelükben ennivalót hagyni, mert azt azonnal felfalták, semmi egyéb probléma nem volt és ma sincs velük. Maya kifejezetten nyugodt természetű, Szofi egy kicsit mozgékonyabb. Rajta azt érezzük, Mayánál is jobban ragaszkodik hozzánk. Nagyon szeret rajtam pihenni, a fejét a mellkasomra hajtva összekucorodni. Minden percért hálás vagyok, amit Szofi val és Mayával tölthetek. Fantasztikus, hogy a menhelyi kutyák milyen önzetlenül tudnak szeretni.”