Egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni

Vali folyamatosan azon gondolkodik, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét

Vali mindig nagyon szerette az állatokat. 2006-ban, amikor családi házba költözhetett, végre lett is saját kutyája. Dina, a mentett labrador 1 évesen került hozzá. Vele kezdte el a siófoki agility csapatban ezt az érdekes kutyás sportot. Edzőtársai közül néhányan önkénteskedtek a Siófoki Állatvédő Alapítványnál. 2006-ban velük ment el először a siófoki menhelyre.

„Maradandó élményem az első találkozás a menhellyel és az akkori vezetőjével, Marika nénivel, akinek különleges kapcsolata volt az állatokkal. Az a szeretet, amely belőle áradt a védtelen állatok és az emberek felé is, nagyon inspiráló volt a számomra. Annyira magával ragadott a lénye, a tettei, hogy a példaképem lett. Attól kezdve, egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig, mindenben igyekeztem segíteni neki.”

Vali elmondása szerint Marika néni a halála előtt összehívta a menhelyi csapatot, és megígértette velük, hogy nem hagyják magukra imádott állatait.

„Azt kérte tőlünk, mindenben segítsük Zsuzsit, a jelenlegi menhelyvezetőt, akit maga helyett választott, mert tudta, ő mindig a legjobbat akarja majd a korábban sokat szenvedett mentett négylábúaknak. Ha egy hosszú műszak alatt nehézségeim támadtak, még ma is az jut az eszembe, hogy nem adhatom fel a küzdelmet, mert megígértem Neki.”

Vali 4 év önkéntesség után 2010 óta már munkatársként segíti az Alapítványt. Lassan amolyan mindenes.

„Informatikus lévén az állatok gondozása mellett először „technikai” feladatokat kaptam, ami mindig újabb és újabb tanulnivalót adott. Az első menhelyes weboldallal éreztem rá a weboldalkészítés lényegére. Mivel ahhoz az állatokat fotózni is kellett, megtanultam fényképezni. Azután a grafikus munkát, a social media felületeinek kezelését is kitanultam.”

Vali tavaly elvégezte a civil vezetőképzőt, idén pedig diplomázott a Miskolci Egyetem „Jogi okleveles állatvédelmi szakember” képzésén.

„Az állatvédelem jogrendszerével néha a hatóságok sincsenek teljesen tisztában. Szükségesnek éreztem, hogy átlássam ezeket a folyamatokat, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni az állatok érdekében.”

A menhely segítése, a családja és a saját állatai nem kevés feladatot adnak Valinak, de ő örömmel áll helyt mindenben.

 „Egyéb feladataim közben is folyamatosan azon jár az eszem, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét. Hogyan lehet segíteni nekik, hogy minél hamarabb szerető gazdájuk legyen. Ez lebeg a lelki szemeim előtt, amikor a menhely rendezvényeit szervezem, az önkénteseket koordinálom, a kutyákat, macskákat fotózom, hogy felkerüljenek a gazdikeresők közé a róluk szóló posztok mellé. Aztán egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni, mert visszaigazolja, nem hiába dolgozunk az állatok boldogabb életéért.”