„Behálózta a lelkemet az állatéleteket mentő munka”
Zsuzsa 20 évesen szerezte be első kutyáját. Amikor férjhez ment, kutyabarát családba került, 2-3 kutyával élt együtt, és egyre jobban érdekelte a kutyák sorsa. Egy nap a fiával megmentett egy kutyacsaládot, ami egy életre szóló elköteleződés kezdetét jelentette.
„Akkor értettem meg, hogy mekkora szükség van az állatmenhelyekre, amikor 22 éve a fiammal egy híd alól az éhhaláltól mentettünk meg egy anyakutyát a két kicsinyével, majd gazdit is találtunk nekik.” A történtek után látni akartam, hogy hogyan mentik meg, gondozzák, gazdásítják a menhelyen a korábban sokat szenvedett állatokat.

Zsuzsa 22 éve ellátogatott fiával a siófoki menhelyre, amelynek a légköre azonnal megfogta őket. Elkezdtek ott önkénteskedni. Először kutyákat sétáltattak, később gondozták, etették őket. Az évek során a fia el-elmaradozott, Zsuzsa azonban egyre aktívabb lett.
„Lassanként vállalni kezdtem mindenféle menhelyi munkát: fotózásba besegítést, ügyintézést, kommunikációt, örökbeadási folyamatok és rendezvények lebonyolítását. Az önkéntességem 7 éve alatt egyre többször számítottak rám, és engem is egyre inkább rabul ejtett a feladat. Behálózta a lelkemet az állatéleteket mentő munka.”
Zsuzsa rájött, óriási szükség van rá, mert ha jönne is más az általa végzett feladatok teljesítésére, az is kevés lenne, annyi rengeteg a tennivaló.
„Önkéntes éveim utolsó másfél évében már minden munkában részt vettem. 15 éve, amikor beteg lett az akkori vezető, felkért, hogy én vigyem tovább, amit ő elkezdett. Gyakorlatias szellemben kezdtem dolgozni: anyagi forrásokat kerestem, önkénteseinkkel együtt igyekeztünk ismertté tenni a menhelyet. Az volt a célom, hogy megszüntessem a szörnyű körülményeket: a nyakig érő sarat, a rágcsálókkal teli telepet, és a fertőzések kezelésével jobb egészségügyi helyzetet teremtsek.”

Nagy erőfeszítéssel sikerült Zsuzsának pályázatok útján és céges segítők által összeszednie pénzt az oltási programra, ivartalanításokra, beteglábadozó létrehozására. 2013-ban fűthető, fertőtleníthető belső kennelek kialakítására is lehetőség nyílt. Később kölyökkaranténra és a hozzá tartozó kifutóra is sikerült összegyűjteni a pénzt. Az évek során jelentősen javultak nálunk az állatok életkörülményei, de még mindig sok munka áll előttünk.
Az emberek is érzékenyebbek lettek az állatokkal történő szörnyűségekre. Elkezdett fejlődni az állattartási kultúra is. A hatóságok viszont nem figyelnek eléggé arra, hogy az állatkínzást megakadályozzák, szankcionálják.”
Zsuzsa megdöbbent, amikor tavaly 2 kiéheztetett, életveszélyes állapotban lévő kutyát megmentettek, majd 3 hónap alatt 1,5 millió forintos menhelyi költségen rehabilitáltak, és miután mindez lezajlott, a jegyző visszaadta őket a „gazdáiknak”, akik ilyen állapotba juttatták őket.

„Az állatvédelem szélmalomharc, de nem adjuk fel, mert vannak bőven örömteli történeteink is, amelyekért megéri dolgozni. Ilyen volt Happy esete, akit gondatlan gazdája úgy felhízlalt, hogy több súlyos, krónikus betegségben szenvedett. Havi 120 ezer forintos költségen rehabilitáltuk, majd örökbe adtuk. Több krónikus beteg kutyát is meggyógyítottunk, akiket nagyon nehéz örökbeadni, sokuknál ez mégis sikerült. Megmentettük az életüket, új esélyt adtunk nekik. Ezekért a pozitív élményekért érdemes küzdeni.”
Támogassa állatmentő munkánkat
Segíts renoválni a menhelyet!
Szeretnénk befejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.