Regina menhelyi kutyát akart

„A rossz napomat jobbá, a jót pedig még jobbá teszik mentett kutyáim.”

Regina körül, amióta az eszét tudja, voltak állatok: kutyák, macskák, lovak, tyúkok. Közülük a legjobban a nagytestű kutyák vonzották. Ráksi-beli családi házukba, ahol a szüleivel él, már korábban is befogadtak az utcáról ilyen kutyát.

„Nagyon szeretem a kutyákat. Szerintem bennük a legerősebb a gazdaszeretet. Ők valahogy mindig érzik, hogy mire van szükségük az őket körülvevő embereknek. A menhelyi kutyák pedig különösen ragaszkodóak, érzékenyek. Amikor 2023 májusában elveszítettük az akkori egyetlen kutyánkat, Artúrt, bár megviselte a családot a halála, mégis úgy döntöttünk, kutya nélkül nem maradhat a ház.”

Regina azt mondja, szóba se került, hogy tenyésztőtől vásároljanak házőrzőt.

„Tudjuk, hogy tele vannak a kutyamenhelyek, szívből jövő érzés volt, hogy onnan választunk kedvencet, mert azzal két életet mentünk meg, hiszen az örökbefogadott helyére bekerülhet egy újabb szerencsétlen sorsú állat. Én vállaltam, hogy nézegetem a facebookos hirdetéseket. A siófoki menhely oldalán megláttam 4 cuki kölyökkutyát. Mire Siófokra értünk, sajnos közülük már mindegyik gazdásodott. A korábban látott képek alapján a kis Borcsa nekem egyáltalán nem tetszett, de amikor személyesen kimentünk, ő választott ki minket, azonnal odafutott hozzánk a kerítéshez. Ezzel el is dőlt, hogy ez a 3 hónapos kis gombóc lesz a miénk.”

Egy hónap múlva Zsuzsa, a siófoki menhely vezetője el is vitte Borcsát Ráksiba.

„Nagyra értékeltem, hogy a menhelyvezető személyesen hozta el hozzánk a kutyust. Látni akarta, milyen körülmények közé kerül a kis védencük. Mesélte, hogy volt olyan eset, hogy meglátta az örökbefogadott kutya leendő lakhelyét, és nem hagyta őt ott, mert nem látta biztonságosnak a jövőjét. Nálunk ilyenről szó se volt. Zsuzsa meg volt elégedve a körülményekkel, és Borcsa is hamar beilleszkedett az új helyére.”

Regináék arra is gondoltak, hogy Borcsa ne maradjon egyedül.

„Szinte Borcsával azonos időben találtunk még egy mentett kutyust, Szimatot, akit Budapest mellől, egy extrán bántalmazó környezetből hozott el egy másik kutyamentő civil alapítvány. Előélete miatt Szimat rendkívül félős, ellentétben Borcsával, akinek nem voltak kellemetlen emlékei, mivel a siófoki menhelyen töltötte élete első heteit, ahol aranyélete volt.”

Regina úgy látta, a siófoki egy gondoskodó menhely, ahol rendkívül jól bánnak a kutyusokkal.

„Jártam 4-5 menhelyen életemben, de a siófoki volt a legszimpatikusabb. Tisztaság fogadott, a menhelyvezető és a többi munkatárs nagyon barátságos és segítőkész volt. Alaposan kikérdeztek, hogy jól válasszak kutyát. Segítettek, hogy Borcsa a még hátralévő oltását is megkapja, mire hozzánk kerül. Azt tapasztaltam, hogy nem csak gondozták, de az alapdolgokra (pl. behívás) meg is tanították a kutyust.”

„Jól kiegészíti egymást, és boldog nálunk mindkét mentett kutya, akik nem mellesleg a rossz napomat jobbá, a jót pedig még jobbá teszik.”