fbpx
Egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni

Egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni

Vali folyamatosan azon gondolkodik, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét

Vali mindig nagyon szerette az állatokat. 2006-ban, amikor családi házba költözhetett, végre lett is saját kutyája. Dina, a mentett labrador 1 évesen került hozzá. Vele kezdte el a siófoki agility csapatban ezt az érdekes kutyás sportot. Edzőtársai közül néhányan önkénteskedtek a Siófoki Állatvédő Alapítványnál. 2006-ban velük ment el először a siófoki menhelyre.

Maradandó élményem az első találkozás a menhellyel és az akkori vezetőjével, Marika nénivel, akinek különleges kapcsolata volt az állatokkal. Az a szeretet, amely belőle áradt a védtelen állatok és az emberek felé is, nagyon inspiráló volt a számomra. Annyira magával ragadott a lénye, a tettei, hogy a példaképem lett. Attól kezdve, egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig, mindenben igyekeztem segíteni neki.”

Vali elmondása szerint Marika néni a halála előtt összehívta a menhelyi csapatot, és megígértette velük, hogy nem hagyják magukra imádott állatait.

Azt kérte tőlünk, mindenben segítsük Zsuzsit, a jelenlegi menhelyvezetőt, akit maga helyett választott, mert tudta, ő mindig a legjobbat akarja majd a korábban sokat szenvedett mentett négylábúaknak. Ha egy hosszú műszak alatt nehézségeim támadtak, még ma is az jut az eszembe, hogy nem adhatom fel a küzdelmet, mert megígértem Neki.”

Vali 4 év önkéntesség után 2010 óta már munkatársként segíti az Alapítványt. Lassan amolyan mindenes.

Informatikus lévén az állatok gondozása mellett először „technikai” feladatokat kaptam, ami mindig újabb és újabb tanulnivalót adott. Az első menhelyes weboldallal éreztem rá a weboldalkészítés lényegére. Mivel ahhoz az állatokat fotózni is kellett, megtanultam fényképezni. Azután a grafikus munkát, a social media felületeinek kezelését is kitanultam.”

Vali tavaly elvégezte a civil vezetőképzőt, idén pedig diplomázott a Miskolci Egyetem „Jogi okleveles állatvédelmi szakember” képzésén.

„Az állatvédelem jogrendszerével néha a hatóságok sincsenek teljesen tisztában. Szükségesnek éreztem, hogy átlássam ezeket a folyamatokat, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni az állatok érdekében.”

A menhely segítése, a családja és a saját állatai nem kevés feladatot adnak Valinak, de ő örömmel áll helyt mindenben.

 „Egyéb feladataim közben is folyamatosan azon jár az eszem, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét. Hogyan lehet segíteni nekik, hogy minél hamarabb szerető gazdájuk legyen. Ez lebeg a lelki szemeim előtt, amikor a menhely rendezvényeit szervezem, az önkénteseket koordinálom, a kutyákat, macskákat fotózom, hogy felkerüljenek a gazdikeresők közé a róluk szóló posztok mellé. Aztán egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni, mert visszaigazolja, nem hiába dolgozunk az állatok boldogabb életéért.

Támogassa állatmentő munkánkat

Segíts renoválni a menhelyet!

A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.

 

 Arra kérünk, adományoddal támogasd ezt a fontos célt! Köszönjük szépen!
Biankáéknál már 2 kutya él boldogan

Biankáéknál már 2 kutya él boldogan

Bianka 2016-ban járt először a siófoki menhelyen. Nem tervezte, hogy kutyát fogad örökbe, csak a barátnőjével szerették volna az ott élő állatok életét szebbé tenni egy kis sétáltatással.

Szüleivel akkor már volt egy közös kutyusuk, a 11 éves Annukka. Úgy gondolták, ő el sem tudna fogadni egy társat. Aztán az élet másként alakította a dolgokat.

„A sétáltatások alkalmával több kutyát is elvittünk néhány körre, de egyiknél sem éreztem azt, hogy őt haza kellene vinnem. Egy novemberi sétáltatós napon aztán a sors összehozott egy kedves kis kutyussal, Vilmával. Első látásra megfogott a ragaszkodó személyisége, és az, amilyen vidáman ugrabugrált körülöttem. Úgy mentem haza, hogy már erősen gondolkodtam, vajon beilleszthető-e a családunkba, mertszívem szerint azonnal hazavittem volna.” Bianka és a szülei felelős állattartóként nem ugrottak bele azonnal az örökbefogadásba, előbb tájékozódtak, utánaolvastak, mi várható egy menhelyről örökbefogadott kutya érkezésével.

„Izgultunk, hogy milyen változást hoz majd az örökbefogadás az öreg kutyánk életébe, milyen reakciók várhatók az új családtagtól, hogy tudjuk kezelni a felmerülő nehézségeket. Miután ezeket végiggondoltuk, elvittük egy közös sétára a két kutyát, ami nagyon jól sikerült. Ezt még pár összeszoktatós sétáltatás követte, majd a szüleimmel úgy döntöttünk, hazavisszük Vilmát, akit Mayának kereszteltünk át.” Bianka elmondása szerint Maya és Annukka hamar barátok lettek. Maya nagyon igyekezett alkalmazkodni Annukkához és az egész családhoz.

smart

„Rendkívül összeszoktunk a kutyákkal, amikor Annukka 17 éves korában sajnos átkelt a szivárványhídon. Azonnal nem tudtunk elfogadni egy újabb négylábút, de amikor Lenke fotóját megláttuk a siófoki menhely Facebook-oldalán, éreztük, ő hozzánk kell, hogy tartozzon. Az első sétáltatása csak erősítette az elhatározásunkat. Hamar döntöttünk is, haza szeretnénk vinni őt, akit Szofinak kereszteltünk.” A két menhelyről örökbefogadott kutyus azóta rendkívül boldog a családnál. Mindketten nagyon ragaszkodók, igénylik a család közellétét. A nap fénypontja számukra, amikor nagy sétát tesznek együtt a Balaton-parton.

„Ennél jobb döntést nem hozhattunk volna, mint azt, hogy menhelyről fogadunk örökbe két kutyát is. Azon kívül, hogy a korábbi éhezéseik miatt eleinte nem lehetett a közelükben ennivalót hagyni, mert azt azonnal felfalták, semmi egyéb probléma nem volt és ma sincs velük. Maya kifejezetten nyugodt természetű, Szofi egy kicsit mozgékonyabb. Rajta azt érezzük, Mayánál is jobban ragaszkodik hozzánk. Nagyon szeret rajtam pihenni, a fejét a mellkasomra hajtva összekucorodni. Minden percért hálás vagyok, amit Szofi val és Mayával tölthetek. Fantasztikus, hogy a menhelyi kutyák milyen önzetlenül tudnak szeretni.”

Támogassa állatmentő munkánkat

Segíts renoválni a menhelyet!

A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.

 

 Arra kérünk, adományoddal támogasd ezt a fontos célt! Köszönjük szépen!
Noémi már 3 kutyát fogadott örökbe menhelyről

Noémi már 3 kutyát fogadott örökbe menhelyről

„A menhelyi kutyáktól annyi szeretetet, örömöt kaptam, amennyit talán embertől nem is.”

Noémi sokáig a tenyésztett kutyákra esküdött, saját bevallása szerint álmában sem gondolta, hogy valaha menhelyről fogad örökbe egy négylábút. Volt két kutyája, akik nagy harmóniában éltek egymással és a gazdájukkal is, de egy szomorú októberi napon az egyik kutya elpusztult. A másikra olyan depresszió tört rá, hogy enni sem akart. Akkor egyetlen megoldásként azt gondolta a család, hogy sürgősen társat kell találni mellé. Felvetődött az ötlet, hogy meg kellene nézni a Siófoki Állatvédő Alapítvány menhelyét.

„Sosem felejtem el. 2006. november 1-je volt, szakadt az eső. Mikor beléptem a menhely kapuján, eleredtek a könnyeim a sok sóvárgó szemű, gazdátlan kutya láttán. Mindjárt az első kennelben megpillantottam egy mamakutyát a kölykeivel, de akkor csak benyomást szerezni mentem a menhelyre. Azt viszont eldöntöttem, csak onnan érkezhet hozzánk a meglévő kutyám társa.” Noémi hamarosan visszament a menhelyre, és a korábban meglátott mamakutya egyik kislánykájával tért haza, akit Sábának nevezett el.

„Sába gyorsan beilleszkedett az új környezetbe, kutyapajtásával is nagyon jól kijöttek egymással, mert Sába a világ legkedvesebb kutyája volt. Amikor kutyatársa elpusztult, ő is szomorú lett, így ismét arra gondoltam, mellé is társat kell szereznem.”
Noémi elkezdte nézegetni a siófoki menhely honlapját, ahol meglátta Mazsit, a 6 éves cocker spánielt, aki első látásra a szívéhez nőtt. Elment megismerkedni vele Sábával együtt, és a két kutya rögtön ki is választotta egymást.
„Nagyon örültem, hogy Sába és Mazsi pillanatok alatt összebarátkoztak, de az öröm csak 3 évig tartott, mert Sába 9 évesen már artrózisban szenvedett. Mellette voltam az utolsó pillanatáig, ami rendkívül megviselt. Utána nem is akartam újabb kutyust. Mazsival elmentünk ketten külföldre, ahol ő volt az egyetlen támaszom.”
Hamarosan Mazsi is megbetegedett, de még az ő halála előtt Noémi a siófoki menhely honlapján nevet ajánlott 4 újszülött kutyusnak, akiből az egyik igen nagy hatással volt rá. Az akkor még névtelen kölyköket a mamájukkal együtt a szomszéd falu egy elhagyott telek félig bedőlt pincéjéből mentették ki az alapítvány munkatársai, ám sajnos a 7 kicsiből csak 4 élte meg, hogy odaérjen a segítség.
„Amikor Mazsit végül el kellett altatni, szörnyen összetörtem. A barátnőm néhány hét után biztatott, hogy úgy vessek véget a fájdalmamnak, hogy tárjam ki a lelkem egy másik kutyusnak. Én akkor azonnal tudtam, hogy az űrt csak az a kis menhelyi kölyök töltheti be, aki olyan nagy hatással volt rám. El is mentem érte.”
Cherry Noémi szerint nagy csibész, de rendkívüli energiával védi a házat, óriási szeretettel várja őt haza.
„Sajnos Cherryt allergia gyötri, és epilepsziás, de az, hogy őt és másik két társát onnan hoztam el, életem legjobb döntése volt. A siófoki állatvédők pedig amellett, hogy heroikus küzdelmet vívnak a náluk lévő négylábúakért, minden segítséget megadnak az örökbefogadóknak is. Én is folyamatosan számíthatok rájuk, még Cherry kezelésében is. A menhelyi kutyáktól pedig annyi szeretetet, örömöt kaptam az életemben, amennyit talán embertől nem is.”

Támogassa állatmentő munkánkat

Segíts renoválni a menhelyet!

A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.

 

 Arra kérünk, adományoddal támogasd ezt a fontos célt! Köszönjük szépen!
30 éve az állatvédelem az Alapítvány fő célja

30 éve az állatvédelem az Alapítvány fő célja

Ma több mint 600 állat gondozását, rehabilitálását vállalja az Alapítvány menhelye

Volt egyszer egy lelkes állatbarát, Hetesi Istvánné, Marika néni, aki látva a Siófok környéki tragikus
helyzetet, a sok gondozatlan, nehéz sorsú kóbor kutyát és cicát, elhatározta, hogy ő bizony segíteni
szeretne rajtuk. Két állatbarát társával együtt 1994-ben megalapították a Siófoki Állatvédő
Alapítványt, amelynek a mainál jóval kisebb telephelyét az önkormányzattól kapták meg. 
Működött ugyan akkortájt a környékben egy kicsi gyepmesteri telep, de ott leginkább csak az állatok begyűjtésével és ellátásaval foglalkoztak. Marika néniék viszont az állatvédelemre helyezték a hangsúlyt, és a kutyák és cicák megmentését, rehabilitálását, szerető gazdához juttatását tűzték ki célul.

Eleinte 7-8 kisebb kennelben 10-15 kutyát tudtak csak elhelyezni, de az évek során ez a szám
szerencsére folyamatosan emelkedett. 2004-től már közhasznú alapítványként működtek, és addigra 30-40 kutya lelt otthonra náluk. Ahogy egyre nagyobb lett a menhely területe (2005-ben például egy erdőrésszel gyarapodott), úgy folyamatosan nőtt a kennelek, illetve a bennük elhelyezett kutyusok száma is (2012-ben egy kennelsorral bővültek), majd 2013-ban egy kivételes áttörés következett.
Elkészült a kifutóval is rendelkező új macskaház és a beteg kutyusok elkülönítését szolgáló karanténterület. Akkoriban érte el a menhely az örökbeadási csúcsot is, ami évi 500 állat új, szerető gazdához kerülését jelentette. A tavalyi és az idei év is gyümölcsöző volt. A nagylelkű adományozóknak köszönhetően újabb 12 kutya befogadását lehetővé tevő 2 kennelsor készült el, és végre egy jobb állapotú nagyteherautót is vásárolhattak, amely a menhelyi állatok szállításához és szükségleteik kielégítéséhez járul hozzá. 
A további tervek között a telep folyamatos bővítése szerepel, hogy a ma évi közel 600 kutyánál és mintegy 60 cicánál még több állatot tudjon az Alapítvány megmenteni, testileg és lelkileg rendbe hozni, majd lehetőség szerint szerető gazdához uttatni.

Három különleges történet az elmúlt 30 évünkből:

Tarzan oroszlánt nevelt
Az egyik menhelyi kutyánk, Tarzan országos hírnévre tett szert 2009-ben. Ő volt az, aki megmentette egy kisoroszlán, Bömbi életét azzal, hogy anyja helyett szoptatta őt. Tarzant egy másik telepről fogadtuk be, ahol el akarták altatni. A Fővárosi Állatkert válságstábja nem sokkal a befogadása után hívott fel bennünket, hogy szükségük lenne egy olyan kutyára, aki nemrég szült. Tarzan éppen akkoriban vesztette el kiskutyáit, és még nem apadt el a teje. Azonnal Budapestre szállítottuk, és miután teljesítette a feladatát, feltáplálta a kisoroszlánt, gazdára is talált az állatkert egyik gondozója személyében.

Dongi, a járőrkutya
A gazdájától elszökött németjuhász Dongit a Sióból mentettük ki jó pár éve. A Városőrség a menhelyünkön figyelt fel rá, mert alkalmasnak látták az örző-védő munkára. A meglepően okos és gyors kutyust egy hónap alatt felkészítették az engedelmességi vizsgára, majd hamar összeszoktatták járőrtársával is. Mivel a kutyusról a megtalált gazdája időközben betegség miatt lemondott, ő éveken át együtt őrizte Siófok város rendjét járőrtársával.”

Sokkoló állatvédőkampány
2015-ben egy sokkoló fotósorozattal hívtuk föl az emberek figyelmét az állatvédelem fontosságára. Mi magunk bújtunk szűk ketrecbe, szájkosárral a szánkon, sebeket festve magunkra, hogy éreztessük, milyen a megkínzott, ketrecben tartott, testileg és lelkileg sérült kutyák élete.

Támogassa állatmentő munkánkat

Segíts renoválni a menhelyet!

A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.

 

 Arra kérünk, adományoddal támogasd ezt a fontos célt! Köszönjük szépen!
„A menhelyi kutyák többszörösen hálásak, önzetlenül szeretnek”

„A menhelyi kutyák többszörösen hálásak, önzetlenül szeretnek”

Mostantól rendszeresen bemutatjuk honlapunkon azokat a védenceinket, akik alapítványunknál találtak szerető otthonra, új gazdára, vagy fordult jobbra sorsuk. Ismerjétek meg Csibész és Bella történetét és ha tehetitek, támogassátok munkánkat!

Hohner Jusztináéknak mindig volt kutyájuk. Kertjükhöz a cicák mellett 14 éven át tartozott a
kiskutyájuk, Pötyi. A halála után egy évvel elkezdték érezni a kutyaugatás, a hazaváró hűséges
kutyapillantások hiányát.
„Semmiképpen nem szerettünk volna tenyésztőtől vásárolni, ezért elmentünk a közeli, siófoki
menhelyre. Annyi kikötésünk volt, hogy örökbe fogadni csak fiatal, kistestű kutyust szeretnénk.”

Az élet azonban úgy alakította, hogy már az első menhelyi sétáltatós napon két idősebb, nagytestű kutyust, Csibészt és Bellát kapta meg sétáltatásra Jusztina és 18 éves lánya, Zsófi. Közülük Csibész Zsófi számára szerelem volt az első látásra.

Csibész már az első találkozáskor barátságos, bújós volt, csóválta a farkát, és ellenállhatatlan pillantásokat vetett ránk. Zsófi kérésére pár hét után el is hoztuk az otthonunkba, majd örökbe fogadtuk. Érezhetően egyre jobban ragaszkodott hozzánk, mégis úgy láttuk, szomorúság van a tekintetében. Arra gondoltunk, hiányozhat neki hajdani kenneltársa, Bella.”

Jusztináék elhatározták, Bellát is örökbefogadják Csibész mellé. A menhely munkatársai óvták őket attól, hogy elvigyék a másik nagytestű és szintén már idősebb kutyát is, mert mint elmondták, Bella az utóbbi időben kissé agresszív lett.

„Volt egy olyan érzésünk, hogy Csibész láttán Bella bizony ismét kezelhető kutyussá válik. És ez így is történt. Amikor először mentünk Belláért Csibésszel, szívszorító pillanatokat éltünk át. A két kutyus azt se tudta, mit csináljon örömében, amikor összetalálkoztak. Körülfutkosták, nyalogatták egymást. Akkor, ott biztossá vált, hogy Bellát is örökbe fogadjuk.”

Jusztina állítása szerint amikor már együtt futkosott az udvarukban a két kutya, érezték rajtuk azt a boldogságot, amit akkor él át egy állat, amikor sok szenvedés, megpróbáltatás után hazaérkezik.

„Mi már nem tudnánk Csibész és Bella nélkül élni. Rendszert vittek az életünkbe olyanok, mint egy-egy szeretetbomba. A menhelyi kutyusok örökbefogadásánál szerintünk nincs jobb döntés, mert ők többszörösen hálásak, önzetlenül szeretnek, hiszen mielőtt szerető gazdához kerülnek, megtapasztalják a poklot is.”

Támogassa állatmentő munkánkat

Segíts renoválni a menhelyet!

A hideg beállta előtt be szeretnénk fejezni a kerítés felújítását és az elöregedett kennelsor cseréjének fennmaradó részét.
Ezután ki kell alakítanunk egy új elkülönítő (karantén) részt, továbbá a kennelek közötti elválasztó cseréjét is tervezzük.

 

 Arra kérünk, adományoddal támogasd ezt a fontos célt! Köszönjük szépen!