Őszülő barátaink sorsfordító történetei 

Őszülő barátaink sorsfordító történetei 

Egy idős kutya szeme már másképp ragyog. Nem a játékos kíváncsiság, hanem a csendes bölcsesség és a megtapasztalt fájdalmak tükröződnek benne. Egy sokat megélt kutya másképp érzékeli a világot: minden falat étel ünnep, minden meleg kuckó biztonság, minden emberi kéz egy kapaszkodó. A nálunk élő idős kutyák történetei cseppet sem mesések, de mi minden nap igyekszünk tenni azért, hogy végül mégis boldogság és melegség járja át a szívüket. 

Hetti néni: pokolból a szeretetbe 

Hetti néni fiatal korában sok szenvedést látott: egy menhelynek álcázott borzalmas helyről került hozzánk, ahol először megtapasztalta, milyen a biztonság. Ősz már a bundája, kicsit magának való, mint egy idős hölgy, aki már mindent megélt. Mégis van benne báj: élvezi a napozást, szereti a hasát, a legjobb napjait éli. Ragaszkodik gondozóihoz, és a maga egyszerű módján fejezi ki a szeretetét. 

CSUPA, A 10 ÉVES, MORCOS SZŐRGOMBÓC 

Csupa 2023 nyár elején került hozzánk, miután gazdája elhunyt. Valószínűleg hetekig élt magára hagyva, és korábbi élete sem lehetett könnyű. Zárkózott, bizalmatlan kutya, aki sosem lesz igazi családi kedvenc – mindig egy kicsit házsártos, vén „Csupa(kabra)” marad. Mi mégis szeretjük őt, és igyekszünk mosolyt csalni az arcára, ha csak egy pillanatra is. 

DILI TÖRTÉNETE – A GÖDÖRTŐL A MENHELYIG 

Dili 2013-ban, kölykeivel együtt került hozzánk. Egy földbe kapart gödörben nevelte őket bizalmatlanul. Azóta 11 év telt el, és bár megszokott minket, nem vált belőle barátságos kutya. Lehet, hogy ő már nem változik, de nekünk (kutya)kötelességünk gondoskodni róla, hogy biztonságban és békében élhesse hátralévő éveit. 

AZ UTOLSÓ FEJEZET KÖZÖS  

Hetti néni, Csupa és Dili három teljesen különböző sors és más jellem, mégis összeköti őket, hogy számukra a menhely jelenti az otthont és a családot, a támogatói segítségek pedig az esélyt egy békésebb, boldogabb befejezésre. Idős kutyáink télen fűtött helyen alszanak, korukhoz igazított táplálékkiegészítőket és orvosi kezelést kapnak. Alapítványunk keményen dolgozik, hogy ezeknek az állatoknak is méltó, békés időskor jusson. Azonban támogatók nélkül csak reménykedhetünk. Az Ön támogatásával viszont az utolsó fejezet nem a fájdalomról, hanem a szeretetről szólhat! 

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!

Gyógyulások, amiket együtt értünk el

Gyógyulások, amiket együtt értünk el

„Kutyául érzem magam” – szoktuk mondani. De belegondolunk, hogy mit élhet át egy beteg, gazdátlan állat, aki nem tudja elmondani, ha fáj? Mi nap mint nap szembesülünk ezekkel a történetekkel. A jó hír, hogy legtöbbszőr happy enddel végződnek.

Mónika

Mónika egy enyingi utcáról került hozzánk – alultápláltan, betegen, tele bőrproblémákkal, a bal szemén daganattal. Mégis barátságos volt – mi pedig bíztunk benne. Megkezdődött a felépülése: immunerősítők, diéta, szemhéjműtét, ivartalanítás, majd végül az emlődaganatok eltávolítása. Már vidám, stabil kutyus, aki imádja a hasvakarást.

Dominó

Sokszor mondják, hogy a macskáknak 7 életük van, pedig abból mindenkinek csak egy jut. Dominóé sem éppen fenékig tejfel. Ennek a játékos, foltos cicának ugyanis egy kiterjedt polip nőtt a hallójáratában. Dominó régóta velünk élt, de a fülproblémája sajnos nem javult, végül egy CT-vizsgálat és egy súlyos műtét vált elkerülhetetlenné. A beavatkozás 300.000 forint volt. Ma már ő is jól van, csak egy szerető gazdi hiányzik mellőle.  

„Első körben a saját ellátó orvosunk vizsgálja ki az állatot. Ha van valami baja, akkor, ha tudja, elkezdi ő a kezelést, vagy javasol olyan orvost, akinek ez a szakterülete. Visszük-hozzuk, utókezelésekre járunk, ha pedig menhelyi kezelés szükséges, azt elvégezzük magunk (gyógyszerezés, kötözés, speciális etetés).” – Lajos Valéria, az alapítvány munkatársa.

Pici

Pici krónikus vesebetegséggel él, ami sajnos nem gyógyítható. De nem hagyjuk magára: etetjük, gyógyszerezzük, kontrollra visszük. Ő valószínűleg nem fog gazdához költözni élete végéig velünk marad „nyugdíjas otthonunkban”, de amíg él, teljes életet szeretnénk neki biztosítani.

Szimba

Szimba már hosszú ideje a menhely lakója, így gondozóink jól ismerik őt. Nemrég hirtelen nagy ödéma alakult ki a fülén, amit állatorvosunk azonnal megvizsgált. A gyors beavatkozásnak köszönhetően sikerült megmenteni a fülét, és elkerülni a maradandó károsodást.

Így segítünk

Ahhoz, hogy ilyen helyzetekben is segíthessünk, mindig kell valaki, aki ott van – egy gondozó, egy önkéntes, egy állatorvos vagy éppen egy támogató. Minden gyógyulás mögött ott van egy emberi döntés – ahogyan az Öné is, amikor úgy döntött, hogy mellénk állt.

Támogatóink nélkül nem születhettek volna ilyen sikertörténetek.

Ezek az orvosi esetek azonban nem kivételek. Ma is történt hasonló. Holnap is fog. A kezelési költségek pedig hatalmas viharfelhőként lebegnek felettünk. A kérdés mindig ugyanaz: tudunk-e időben segíteni.

Sokszor feltesszük magunkban a kérdést: vajon mennyit ér egy élet?
A gyógyulás ára forintokban mérhető. Az élet viszont megfizethetetlen.

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!

Állatot kidobni vagy elhagyni bűncselekménynek minősül

Állatot kidobni vagy elhagyni bűncselekménynek minősül

Élve zárták fedett aknába Jessyt

Egy márciusi vasárnapon kétségbeesett nyüszítés hallatszott Lulla-Jabapusztán egy elhagyott aknából. Egy arra sétáló hölgy figyelt fel a hangokra, és a betonlap alatt egy keskeny résen keresztül megpillantotta a csapdába került kutyát. Azonnal értesítette a Siófoki Állatvédő Alapítványt, amely a tűzoltók segítségével tudták csak kiszabadítani az aknába zárt, rémült németjuhász keveréket, Jessyt. A mentés során állati csontokat is találtak a mélyben. Mivel Jessyben chip volt, és így beazonosítható a gazdája, az Alapítvány súlyos állatkínzás miatt feljelentést tett a rendőrségen.

A hatóság talán már ki is nyomozta a tulajdonost, de az Alapítványt semmiről nem tájékoztatják, Így kétes a kutya további sorsa. Ameddig nem zárul le a rendőrségi eljárás, nem kereshetnek neki felelős, szerető gazdát. A rendőrségi vizsgálat viszont akár egy évig is elhúzódhat, és ha nem találnak kellő bizonyítékot, akkor még vissza is kerülhet a sokat szenvedett állat a vélhetőleg kegyetlen tulajdonoshoz.

Utcára dobják a megunt kedvenceket

Pedig az 1998. évi XXVIII. állatvédelmi törvény kimondja, hogy az állatkínzás megvalósulásához nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető tette erre alkalmas legyen.

A törvény szerint az ember környezetében tartott állat tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos!

Ennek ellenére számtalan kutyus azért kerül be a siófoki menhelyre, mert a gazdája minden bizonnyal megunta őt. Közéjük tartozik Quasimodo és Dinó is.

Quasimodo

Quasimodo egy kegyetlen zalaszegvári szaporító áldozata. Több társával együtt mentette meg őt az Alapítvány a telep felszámolásakor. Szegény kutyus egy nem működő vesével küzd, amelyet hamarosan el kell távolítani. Előtte azonban a tüdőférgességét is kezelni kell.

Dinó

Dinónak szerencséje volt, mert miután valaki kihajította őt Balatonszabadi határában, ahol elüthette egy jármű, rátalált egy állatszerető ember. Értesítette a Siófoki Állatvédő Alapítványt, akik azonnal orvoshoz vitték szegény állatot. Ott derült ki, hogy agyi ödémája alakult ki, amely a folyamatos kezelésnek köszönhetően lassacskán felszívódni látszik.

Egy kutya vagy cica otthonból való kirakása nemcsak kegyetlen, hanem törvénybe ütköző is.

Sokan nem gondolnak bele, de amikor valaki szándékosan magára hagyja a háziállatát – például kiviszi egy ismeretlen helyre és otthagyja –, azzal bűncselekményt követ el, és nem csak az állat életét veszélyezteti, hanem más emberekét vagy más állatét is.

A magyar törvények világosan fogalmaznak: aki gerinces állatát indokolatlanul bántalmazza, úgy, hogy annak maradandó egészségkárosodása vagy pusztulása következik be, illetve aki elhagyja vagy kiteszi az állatát, az vétséget követ el, és akár két év szabadságvesztéssel is büntethető.

Az állatok nem tudnak segítséget kérni, ezért fontos, hogy mi, emberek cselekedjünk, ha állatbántalmazással, állatelhagyással találkozunk!

„Nekünk, az állatvédelemben dolgozóknak az az álmunk, hogy egyszer majd nem a megtört, bántalmazott állatok sebeit kell gyógyítanunk nap mint nap, mert az emberek megtanulnak szeretettel, felelősen bánni az állatokkal mondja Vörös Zsuzsanna, a Siófoki Állatvédelmi Alapítvány elnöke.

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!

Regina menhelyi kutyát akart

Regina menhelyi kutyát akart

„A rossz napomat jobbá, a jót pedig még jobbá teszik mentett kutyáim.”

Regina körül, amióta az eszét tudja, voltak állatok: kutyák, macskák, lovak, tyúkok. Közülük a legjobban a nagytestű kutyák vonzották. Ráksi-beli családi házukba, ahol a szüleivel él, már korábban is befogadtak az utcáról ilyen kutyát.

Nagyon szeretem a kutyákat. Szerintem bennük a legerősebb a gazdaszeretet. Ők valahogy mindig érzik, hogy mire van szükségük az őket körülvevő embereknek. A menhelyi kutyák pedig különösen ragaszkodóak, érzékenyek. Amikor 2023 májusában elveszítettük az akkori egyetlen kutyánkat, Artúrt, bár megviselte a családot a halála, mégis úgy döntöttünk, kutya nélkül nem maradhat a ház.”

Regina azt mondja, szóba se került, hogy tenyésztőtől vásároljanak házőrzőt.

Tudjuk, hogy tele vannak a kutyamenhelyek, szívből jövő érzés volt, hogy onnan választunk kedvencet, mert azzal két életet mentünk meg, hiszen az örökbefogadott helyére bekerülhet egy újabb szerencsétlen sorsú állat. Én vállaltam, hogy nézegetem a facebookos hirdetéseket. A siófoki menhely oldalán megláttam 4 cuki kölyökkutyát. Mire Siófokra értünk, sajnos közülük már mindegyik gazdásodott. A korábban látott képek alapján a kis Borcsa nekem egyáltalán nem tetszett, de amikor személyesen kimentünk, ő választott ki minket, azonnal odafutott hozzánk a kerítéshez. Ezzel el is dőlt, hogy ez a 3 hónapos kis gombóc lesz a miénk.”

Egy hónap múlva Zsuzsa, a siófoki menhely vezetője el is vitte Borcsát Ráksiba.

Nagyra értékeltem, hogy a menhelyvezető személyesen hozta el hozzánk a kutyust. Látni akarta, milyen körülmények közé kerül a kis védencük. Mesélte, hogy volt olyan eset, hogy meglátta az örökbefogadott kutya leendő lakhelyét, és nem hagyta őt ott, mert nem látta biztonságosnak a jövőjét. Nálunk ilyenről szó se volt. Zsuzsa meg volt elégedve a körülményekkel, és Borcsa is hamar beilleszkedett az új helyére.”

Regináék arra is gondoltak, hogy Borcsa ne maradjon egyedül.

Szinte Borcsával azonos időben találtunk még egy mentett kutyust, Szimatot, akit Budapest mellől, egy extrán bántalmazó környezetből hozott el egy másik kutyamentő civil alapítvány. Előélete miatt Szimat rendkívül félős, ellentétben Borcsával, akinek nem voltak kellemetlen emlékei, mivel a siófoki menhelyen töltötte élete első heteit, ahol aranyélete volt.”

Regina úgy látta, a siófoki egy gondoskodó menhely, ahol rendkívül jól bánnak a kutyusokkal.

Jártam 4-5 menhelyen életemben, de a siófoki volt a legszimpatikusabb. Tisztaság fogadott, a menhelyvezető és a többi munkatárs nagyon barátságos és segítőkész volt. Alaposan kikérdeztek, hogy jól válasszak kutyát. Segítettek, hogy Borcsa a még hátralévő oltását is megkapja, mire hozzánk kerül. Azt tapasztaltam, hogy nem csak gondozták, de az alapdolgokra (pl. behívás) meg is tanították a kutyust.”

Jól kiegészíti egymást, és boldog nálunk mindkét mentett kutya, akik nem mellesleg a rossz napomat jobbá, a jót pedig még jobbá teszik.”

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!

Önkéntesből menhelyvezető

Önkéntesből menhelyvezető

„Behálózta a lelkemet az állatéleteket mentő munka”

Zsuzsa 20 évesen szerezte be első kutyáját. Amikor férjhez ment, kutyabarát családba került, 2-3 kutyával élt együtt, és egyre jobban érdekelte a kutyák sorsa. Egy nap a fiával megmentett egy kutyacsaládot, ami egy életre szóló elköteleződés kezdetét jelentette.

„Akkor értettem meg, hogy mekkora szükség van az állatmenhelyekre, amikor 22 éve a fiammal egy híd alól az éhhaláltól mentettünk meg egy anyakutyát a két kicsinyével, majd gazdit is találtunk nekik.” A történtek után látni akartam, hogy hogyan mentik meg, gondozzák, gazdásítják a menhelyen a korábban sokat szenvedett állatokat.

Zsuzsa 22 éve ellátogatott fiával a siófoki menhelyre, amelynek a légköre azonnal megfogta őket. Elkezdtek ott önkénteskedni.  Először kutyákat sétáltattak, később gondozták, etették őket. Az évek során a fia el-elmaradozott, Zsuzsa azonban egyre aktívabb lett.

„Lassanként vállalni kezdtem mindenféle menhelyi munkát: fotózásba besegítést, ügyintézést, kommunikációt, örökbeadási folyamatok és rendezvények lebonyolítását. Az önkéntességem 7 éve alatt egyre többször számítottak rám, és engem is egyre inkább rabul ejtett a feladat. Behálózta a lelkemet az állatéleteket mentő munka.”

 Zsuzsa rájött, óriási szükség van rá, mert ha jönne is más az általa végzett feladatok teljesítésére, az is kevés lenne, annyi rengeteg a tennivaló.

„Önkéntes éveim utolsó másfél évében már minden munkában részt vettem. 15 éve, amikor beteg lett az akkori vezető, felkért, hogy én vigyem tovább, amit ő elkezdett. Gyakorlatias szellemben kezdtem dolgozni: anyagi forrásokat kerestem, önkénteseinkkel együtt igyekeztünk ismertté tenni a menhelyet. Az volt a célom, hogy megszüntessem a szörnyű körülményeket: a nyakig érő sarat, a rágcsálókkal teli telepet, és a fertőzések kezelésével jobb egészségügyi helyzetet teremtsek.”

Nagy erőfeszítéssel sikerült Zsuzsának pályázatok útján és céges segítők által összeszednie pénzt az oltási programra, ivartalanításokra, beteglábadozó létrehozására. 2013-ban fűthető, fertőtleníthető belső kennelek kialakítására is lehetőség nyílt. Később kölyökkaranténra és a hozzá tartozó kifutóra is sikerült összegyűjteni a pénzt. Az évek során jelentősen javultak nálunk az állatok életkörülményei, de még mindig sok munka áll előttünk.

 Az emberek is érzékenyebbek lettek az állatokkal történő szörnyűségekre. Elkezdett fejlődni az állattartási kultúra is. A hatóságok viszont nem figyelnek eléggé arra, hogy az állatkínzást megakadályozzák, szankcionálják.

Zsuzsa megdöbbent, amikor tavaly 2 kiéheztetett, életveszélyes állapotban lévő kutyát megmentettek, majd 3 hónap alatt 1,5 millió forintos menhelyi költségen rehabilitáltak, és miután mindez lezajlott, a jegyző visszaadta őket a „gazdáiknak”, akik ilyen állapotba juttatták őket.

Az állatvédelem szélmalomharc, de nem adjuk fel, mert vannak bőven örömteli történeteink is, amelyekért megéri dolgozni. Ilyen volt Happy esete, akit gondatlan gazdája úgy felhízlalt, hogy több súlyos, krónikus betegségben szenvedett. Havi 120 ezer forintos költségen rehabilitáltuk, majd örökbe adtuk. Több krónikus beteg kutyát is meggyógyítottunk, akiket nagyon nehéz örökbeadni, sokuknál ez mégis sikerült. Megmentettük az életüket, új esélyt adtunk nekik. Ezekért a pozitív élményekért érdemes küzdeni.”

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!

Egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni

Egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni

Vali folyamatosan azon gondolkodik, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét

Vali mindig nagyon szerette az állatokat. 2006-ban, amikor családi házba költözhetett, végre lett is saját kutyája. Dina, a mentett labrador 1 évesen került hozzá. Vele kezdte el a siófoki agility csapatban ezt az érdekes kutyás sportot. Edzőtársai közül néhányan önkénteskedtek a Siófoki Állatvédő Alapítványnál. 2006-ban velük ment el először a siófoki menhelyre.

Maradandó élményem az első találkozás a menhellyel és az akkori vezetőjével, Marika nénivel, akinek különleges kapcsolata volt az állatokkal. Az a szeretet, amely belőle áradt a védtelen állatok és az emberek felé is, nagyon inspiráló volt a számomra. Annyira magával ragadott a lénye, a tettei, hogy a példaképem lett. Attól kezdve, egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig, mindenben igyekeztem segíteni neki.”

Vali elmondása szerint Marika néni a halála előtt összehívta a menhelyi csapatot, és megígértette velük, hogy nem hagyják magukra imádott állatait.

Azt kérte tőlünk, mindenben segítsük Zsuzsit, a jelenlegi menhelyvezetőt, akit maga helyett választott, mert tudta, ő mindig a legjobbat akarja majd a korábban sokat szenvedett mentett négylábúaknak. Ha egy hosszú műszak alatt nehézségeim támadtak, még ma is az jut az eszembe, hogy nem adhatom fel a küzdelmet, mert megígértem Neki.”

Vali 4 év önkéntesség után 2010 óta már munkatársként segíti az Alapítványt. Lassan amolyan mindenes.

Informatikus lévén az állatok gondozása mellett először „technikai” feladatokat kaptam, ami mindig újabb és újabb tanulnivalót adott. Az első menhelyes weboldallal éreztem rá a weboldalkészítés lényegére. Mivel ahhoz az állatokat fotózni is kellett, megtanultam fényképezni. Azután a grafikus munkát, a social media felületeinek kezelését is kitanultam.”

Vali tavaly elvégezte a civil vezetőképzőt, idén pedig diplomázott a Miskolci Egyetem „Jogi okleveles állatvédelmi szakember” képzésén.

„Az állatvédelem jogrendszerével néha a hatóságok sincsenek teljesen tisztában. Szükségesnek éreztem, hogy átlássam ezeket a folyamatokat, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni az állatok érdekében.”

A menhely segítése, a családja és a saját állatai nem kevés feladatot adnak Valinak, de ő örömmel áll helyt mindenben.

 „Egyéb feladataim közben is folyamatosan azon jár az eszem, miként lehetne jobbá tenni a menhelyi állatok életét. Hogyan lehet segíteni nekik, hogy minél hamarabb szerető gazdájuk legyen. Ez lebeg a lelki szemeim előtt, amikor a menhely rendezvényeit szervezem, az önkénteseket koordinálom, a kutyákat, macskákat fotózom, hogy felkerüljenek a gazdikeresők közé a róluk szóló posztok mellé. Aztán egy-egy sikeres örökbeadás nagy lelki töltetet tud adni, mert visszaigazolja, nem hiába dolgozunk az állatok boldogabb életéért.

Támogassa állatmentő munkánkat

Támogasd mentett állataink ellátását!

A felelős gondozás, a befogadott állatok napi betevőjéről való gondoskodás mellett pártfogoltjaink örökbeadása is fontos küldetésünk. A napi ellátásukon túl az örökbeadáshoz szükséges oltások, ivartalanítás költségeire is gyűjtünk.

Arra kérünk, adományoddal támogasd céljainkat! Köszönjük szépen!